Sziasztok!
Nos, akkor megkezdem a blogot. Maradjunk annyiban, hogy Lana névvel írom innentől a bejegyzéseket. Természetesen nem így hívnak, de szeretnék anonim maradni, már amennyire tudok. Szóval: üdv mindenkinek, Lana vagyok :D Az én fejemből pattant ki ez a blogosdi. Hogy miért? Mert annyi minden történik velünk, velem, a csoporttársaimmal, meg egyáltalán, a BTK falain belül, hogy muszáj megosztani, legyen szó kicsi, netán a későbbiekben nagy olvasóközönségről. Érdekes, és tanulságos lehet mindenki számára, amit itt leírunk majd, akár egy átlagos nap eseményeiről, akár a vizsgaidőszakról, akár egy közös bulizásról, találkozóról beszélünk. Mert azért olyanok is vannak, elvégre valamivel nekünk is ki kell kapcsolódni. :)
Már régóta terveztem egyébként az első post-ot, volt ugyanis egy álmom..
Tudni kell, bukásra állok egy igencsak utált tantárgyból, nem nevezném meg, mert a történet szempontjából lényegtelen. A tanár sem a kedvenceim közé tartozik, és ő sem igazán szimpatizál velem, ez a jegyeimen is látszott (ezt sem kell kifejteni, legyen elég annyi, hogy nem azért kaptam egyeseket, mert nem tanultam). Szóval sejteni lehet, hogy minden egyes alkalommal rettegve mentem be gyakra, mikor fogja a véremet szívni D., nem volt ez másképp egy zh alkalmával sem. Bár nagyon megörültem, mivel a feladott anyag javarésze nem volt ismeretlen számomra (szokása a tanárnak, hogy olyanokat kér, amiket még ő sem tud), de azért bennem volt a félsz, miközben hazafelé battyogtam. Aztán este lefeküdtem aludni, és jöttek az álmok.. nevezetesen D. táncolt be a tudatalattimba, egy szerelmeslevelet csúsztatva a dekoltázsomba, egy gyöngéd és romantikus szájrapuszi kíséretében. Miután én ezt a levelet nem kis meglepetések közepette kinyitottam, kiderült, hogy D. engem nem akar -és nem is fog! megbuktatni, mert SZERET :DD Na, gondoltam magamban reggel, ilyet is csak én álmodhatok, majd keserédes mosollyal a szám sarkában, hogy ez a nap sem lesz más, mint a többi, elindultam iskolába. Felszálltam a szokásos villamosra, csak épp az ülőhelyem volt máshol, de végülis ugyanolyan monoton módon -tanulással és miegyebekkel- leutaztam a fél órámat. Mikor leszálltam a végállomáson, ismerős hangot hallottam a hátam mögött.
-Jaj, "Lana", de jó, hogy találkozunk!
-(Igen, mindjárt sírva fakadok örömömben..) Jó reggelt, Tanár Úr!
- Pont beszélni akartam magával, ugye tudja, hogy nem áll valami jól?
- Igen, tudom..
- Képzelje, xy visszamondta az előadását, mi lenne, ha megtartaná helyette? Az lendítene a jegyein..
-(WTF?!?!?!) Komolyan?????? Jaj, köszönöm szépen!!!!!!
-Nincs mit, nem szeretném megbuktatni magát.
És itt teljes hang és képzavar :DD Nem hittem el, hogy ilyen lehetséges. Ugyan a szerelmeslevél és a szájrapuszi -hálistennek elmaradt, de a lényeg egy és ugyanaz :D
Ezután az ominózus eset után majdhogynem ugrálva mentem latinra, aztán kiderült, hogy a következő gyakon nincs tanár, és a könyvtáros nénivel írtuk a zh-t. :D Ez egy ilyen nap volt, ellenben most jön majd a szívás.. Vizsgaidőszak, ugye..
Közben elköltöztem otthonról, hogy tudjak tanulni és rendesen készülni, jelenleg nagynénéméknél vagyok, ahol van egy üres szintem. Otthon sajnos híján vagyok a saját szobának, meg éjszakázni sem lehet, amit azonban a vizsgaidőszak megkövetel. :/ Holnap, amint eljutok boltba, első dolgom lesz, hogy vegyek egy karton energiaitalt. Egyébként nagyon tuti a kecó, majd valami képet azért töltök fel. :) Most vár a munka, de még jövök ;)
xoxo, Lana
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése